Halasi Csipke Története

Pávás legyzőcsipke
Dékáni Árpád 1903
¤44,5 cm sz.12 cm
.
.
.
.

Csipke-függő
Dékáni Árpád
17,5x26 cm
.
.
.
.

Gallér
1902-1906
sz.33,5 cm
.
.
.
.

Irásos gallér
Dékáni Árpád 1902-1911
.
.
.
.

Állatalakos terítő
Bazala Béláné 1916
¤60 cm
.
.
.
.

Pávás, krizanténos terítő
Pongrácz Margit 1916
34x61 cm
.
.
.
.

Fecskés terítő
Stepanek Ernő 1920
¤17 cm
.
.
.
.

Nyolcszíves-szrvasos terítő
Stepanek Ernő 1920
¤29 cm
.
.
.
.

Magyros gallér
Stepanek Ernő 1920
sz.10 cm
.
.
.
.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere
Stepanek Ernő 1930
50x43 cm
.
.
.
.

Julianna terítő
Stepanek Ernő 1934
110x80 cm
.
.
.
.

Óriás lepke
Stepanek Ernő 1930
14x13 cm
.
.
.
.

Táncoló lány
Komjátszegi Kelety Eszter 1930
16x10 cm
.
.
.
.

Oroszlános címer
Pongrácz Margit 1935
¤25,5 cm
.
.
.
.

Berlini terítő
Molnár Béla 1938
¤80 cm
.
.
.
.

Csipketerítő
1938, 61x29 cm
.
.
.
.

Hej páva, hej páva
Molnár Béla 1957
¤27 cm
.
.
.

Tulípános oval
Vorák József 1958
19,5x30 cm
.
.
.
.
.
.

Koronázási palást terítő
Bodor Miklós 1987
¤57 cm
.
.
.
.
.
.

Csipketerítő
1967, ¤100 cm
.

A HALASI CSIPKE TÖRTÉNETE
Csipkeház - 2000.06.14	Az 1880-as évektől az európai iparművészetben egyre erősebben jelentkezett az a törekvés, hogy a mindent elárasztó gépi termékek mellett, felelevenítse a kihaló félben lévő kézműves technikákat. E törekvések bölcsője Anglia volt, de a nemzetközi kiállításoknak, a világkiállításoknak és az iparművészettel foglalkozó folyóiratoknak köszönhetően szinte egyidőben jelentkezett az egész kontinensen.
A századfordulót megelőző években a művészi ipar színvonalának emelése, a nemzeti jelleg megőrzése és az európai modern irányzatok megismerése volt Magyarországon az iparművészet fő célkitűzése. A magyar háziipari mozgalom egyik elindítója Dékáni Árpád (Alsójára, 1861. március 12. - Borbánd, 1931. március 23.) volt. Neki köszönhető az új magyar varrott csipke megszületése. A halasi csipke első megjelenése óta, 1902-től nagyon fontos részét képezi a magyar népművészetnek és azon kevés csipkeműhely közé tartozik, amely a századfordulón épült és a sokszor oly nehéz körülmények ellenére mind a mai napig működik.
Az első halasi csipke terveit Dékáni Árpád készítette, habár az első csipkék a halasi születésű Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875. szeptember 22.- Kiskunhalas, 1954. október 21.) keze alatt születtek meg. E csipkék varrott csipkék, de technikájuk egyedülálló. A halasi csipke különlegessége a motívumok erőteljes körvonala.	Dékáni Árpád 1885 körül
A kontúrfonalat eleinte cérnából hurkolták, később már ehhez kész fonalat használtak. A kontúrozott motívumok belsejét szövőöltéssel, köznapi néven "stoppolással" töltik ki. E kitöltést olyan tökélyre fejlesztették, hogy a legfinomabb batiszthoz vált hasonlóvá. Egyes korai csipkéken megfigyelhető, hogy a stoppolás helyett még egyfajta hálós kitöltéssel próbálkoznak, majd ezt a kitöltést a stoppolással vegyítik. A csipkék anyaga eleinte durvább, majd később leheletfinom fehérítetlen lenfonal, s ugyancsak eltérően a különböző más csipkéktől, az 1902-1911 között készült Dékáni terveket gyakran színes selyemfonalból varrták, s ritkán fémfonallal is díszítették. A korai csipkék díszítőmotívumait összekötő öltések rendkívül egyszerűek. Gyakori a pálcikához hasonló, vagy hálószerű kapcsolás, melyet néha pókolás díszít.
Markovits Mária 1908 körül	Markovits Mária visszaemlékezése szerint az első években tíz-tizenöt összekötőöltést használtak, később ezek száma harminckilencre gyarapodott. Az öltések hangulatos neveket kaptak, pl. kunfátyolos, harmatcsepp, hópehely, darázsfészek, borsószem, stb. 1902-1906-ig minden csipkét Dékáni Árpád tervezett, de később is - Budapestre költözése után még számos
csipketervet készített a halasi- illetve a kezdetben halasi varrólányokkal dolgozó budapesti műhely számára. Eredeti magyar motívumukat feldolgozó csipkéit három csoportra oszthatjuk. A virág- és levélmintás szegélycsipkék, gallérok és zsabók, az állatalakos szegély- és legyezőcsipkék, és a figurális, népviseletbe öltözött parasztalakokat ábrázoló csipkék, ez utóbbi motívumokból legyezőket, tarsolyokat, csipketerítőket tervezett. Keskeny, virágos csipkeszegélyein gránátalma, tulipán, békavirág, epervirág, csillagvirág sorakozik szorosan egymás mellé, és szinte a végtelenségig sorolhatnánk a magyar flóra és fauna növényeit. Szarvasok, pávák, galambok népesítik be állatalakos csipkéit. Figurális csipkéin Dékáni a magyar népviseletbe öltözött leányok, legények alakját a szecesszió vonaljátékával kapcsolja össze. A halasi csipkét közel egy évszázadon át a magyar-és európai iparművészet kitüntetett figyelme és elismerése kísérte. 1904-ben a St. Louisi Világkiállításon a halasi csipkét grand prix-vel tüntetik ki, 1905-ben szerepeltek a velencei kiállításon, 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon ismét nagydíjat nyertek. A halasi csipke meghódította Párizst és Londont. 1908-ban és 1910-ben a The Studio című angol folyóirat gazdagon illusztrált beszámolókat közölt a halasi csipkéről. Időközben 1906 őszén Dékáni Árpádot Budapestre helyezték, s a hazai csipkeipar szervezésével, irányításával bízták meg.
Markovits Mária csipkevarró lányokkal 1908 körül
Dékáni Árpád távozása után a halasi műhelyt 1909-ben a Magyar Kézicsipke és Iparművészeti RT. vette át, de a pénzhiány és tervező híján működése nem volt biztosított. 1910-ben Thuróczy Dezsőné próbálta Markovits Mária vezetésével feléleszteni, de az igazinak tűnő megoldás csak 1911-ben jött létre, amikor a művészeti vezetést az Iparművészeti Iskola vállalta magára Tar Antal irányításával. Tar Antal (Kiskunhalas, 1891. szeptember 2.-) Kiskunhalason született és a gimnáziumban Dékáni Árpád tanítványa volt. Korai csipkéi a szecesszió jegyében fogantak, s tervei sokszor nagyon hasonlítanak Dékáni csipkéihez. Az első világháborút követő években ritkán hallunk és olvasunk a halasi csipkéről, pedig ekkor már visszatért vladivosztoki hadifogságából Tar Antal. Stepanek Ernő aktívan bekapcsolódott a tervezési munkákba és Pongrácz Margit is dolgozott már a halasi műhelynek. Az 1920 -1930-as évek legkiválóbb tervezője Stepanek Ernő (Cegléd, 1881. január 29.- Kiskunhalas, 1934. augusztus 8.) volt. Legkorábbi tervein sem érezhető már a szecesszió, annál inkább a régi magyar hímzések ihlették azokat. Csipkeszegélyein gránátalmás virágtövek, madárpárok, valós vagy fantasztikus virágok sorakoznak szigorú szimmetriában. Egyszerűen más a stilizálás módja mint korábban. Az eddigi mozgalmas vonalvezetést egy nyugodtabb, a geometrizáló stilizálás felé hajló rajz váltja fel. Leggazdagabb mintájú, a rokokó csipkék legjobb hagyományait folytató, virágzó kertre hasonlító terítője az un. "Julianna" terítő, amelyet a Magyar Nemzeti Szövetség Julianna holland trónörökösnőnek ajándékozta. A gazdasági világválság következtében a harmincas évek elejére a halasi csipke, mint az iparművészet kevéssé nyereséges ága, végveszélybe került. A halasi csipke második felvirágoztatása dr. Fekete Imre halasi polgármester nevéhez fűződik. Kapcsolatainak és lelkes szervező munkájának köszönhetően a halasi csipke belföldön és külföldön is újból híressé vált. Az egyre népszerűbbé váló csipketechnika védelmében és a visszaélések megakadályozása céljából a Kereskedelmi és Iparügyi Kamara 1934 tavaszán felvette a halasi csipkét áruvédjegylajstromába. A halasi csipke védjegye a város címeréből átvett három hal lett. Egy évvel később a Kiskunhalas város és a Kereskedelmi Minisztérium alapításával felépült a Csipke Ház. Itt került elhelyezésre a halasi Csipkeszövetkezet csipkegyűjteménye, továbbá itt kezdhette meg munkáját a városi üzemmé alakult a csipkeműhely is. Pongrácz Margit és Tar Antal mellett a harmincas évek közepének további csipketervezőit is ki kell emelnünk: Csorba Sz. Tibor, Keleti Eszter, Országh Ilona, Rucsinszky Anna, Demjén Júlia, Tóth Béla és Molnár Béla. 1936-ra a halasi csipke világmárka lett, Európa, Ázsia, Afrika egyaránt kereste a "magyar Brüsszel egyszerű fehérnépének pompás kézimunkáját". A külföldi érdeklődés mellett egymást követték a nagyobb állami megrendelések. 1936-ban a budapesti MANSZ Gömbös Gyula miniszterelnök feleségét ajándékozta meg halasi csipkével, a következő évben Julianna holland trónörökösnő esküvőjére küldtek nászajándékot. 1937-ben a magyar kormány Umberto olasz trónörökösnek, a nápolyi hercegnek, gyermeke születése alkalmából kocsitakarót, majd egy évvel később Göring német birodalmi marsall gyermeke számára bölcsőtakarót ajándékozott. A 37-es év egyik legnagyobb állami megrendelésre készült csipke a lengyel Báthory István hajó kápolnájának oltárterítője volt. A halasi csipke külföldi sikersorozatának következő állomása Párizs, ahol még ebben az évben elnyerte a Nemzetközi Kézműipari Kiállítás nagydíját, megelőzve ezzel az addig verhetetlennek tartott brüsszeli csipkét . Egy évvel később, az 1938-as Berlini Nemzetközi Kézműipari Kiállításon hazánk ismét halasi csipkeválogatással képviseltette magát. A kiküldött csipkék két leghíresebb darabja a magyar iparügyi miniszter Hitler Adolf vezér és kancállárnak küldött ajándéka.
Az 1939-ben kibővített Csipkeház
A második világháború miatt bekövetkező gazdasági nehézségek hamarosan véget vetettek a bel- és külföldi népszerűsége csúcsán lévő halasi csipke virágzó korszakának. 1940-re világossá vált, hogy a turistaforgalom megszűnésével, további megrendelések hiányában a Csipkeház nem tudja a hozzá fűzött reményeket beváltani és nem tud sokak számára megélhetést biztosító csipkeüzemmé fejlődni. A halasi csipke tragikus helyzetén az sem segített, hogy 1940-ben a VII. Milánói Nemzetközi Iparművészeti kiállításon a halasi csipkét Diploma D'onore oklevéllel tűntették ki. A nagyobb megrendelések híján kisebb terítők, jelvények, családi- és városi címerek készítése jellemezte a Csipkeház legfőbb tevékenységét. Ekkor készült Tar Antal Szily-címeres, Pongrácz Margit Maróthy-címeres terítője is. A háború miatt a Csipkeház 1942-ben megszűnt dolgozni és Markovits Mária otthon varrt tovább. Minden erejével igyekezett a Csipkeház anyagát megmenteni a kifosztástól, de így is csak a megrongálódott épület egykori berendezésének, gyűjteményének, csipketerveinek és kivitelezett csipkéinek mindössze egy töredéke maradt meg. A halasi csipkekészítés felélesztésében az akkor már súlyos beteg Markovits Mária is részt vett. 1949-ben nyugdíjba vonulását követően a Csipkeház ideiglenes vezetője Boglárfalvyné Bakos Gizi folytatta Markovits Mária addigi munkáját, a csipkevarrók összegyűjtését, a megmaradt, sérült darabok javítását és az újabb rendelések felvételét. Jelentősen megnövelte a Csipkeház addig akadozó forgalmát az 1949-es Budapesti Őszi Nemzetközi Vásáron való részvétel. A 650 kiállító közül egyedül a Csipkeház pavilonja kapott díszoklevelet. A korszak legjelentősebb állami megrendelésének számított az 1950-ben, Sztálin születésnapjára készült 150 cm átmérőjű és az 1952-ben Rákosi Mátyás 60. születésnapjára rendelt terítő. 1952-ben 140 fővel megalakult a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet. 1953-tól 14 leány betanítására szakkör indult, a következő év tavaszán pedig a HISZÖV nagy költséggel rendbehozatta és korszerűsítette a háború óta üresen álló Csipkeház épületét. A teljes felújítási munka 1957-ben fejeződött be, amit Markovits Mária már nem érhetett meg. Annak ellenére, hogy a magyar sajtó a ház megnyitása kapcsán újból foglalkozni kezdett a halasi csipkével, és külföldi megrendelések is érkeztek Angliából és Svájcból, a Csipkeház termelékenysége továbbra sem volt kielégítő. A fennmaradás érdekében a Csipkeház utódjaként működő Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet 1957-ben 542-re emelte tagjainak létszámát és a halasi csipkekészítés mellett Kiskunmajsán, Soltvadkerten, Jánoshalmán és Kecelen részlegeket létesített, ahol bedolgozói rendszer keretében hímzett ruhák, kötények, bébiruhák, kesztyűk stb., készítésével egészítette ki tevékenységét. A halasi csipke háború utáni első külföldi megmérettetését az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon való részvétel jelentette. A Csipkeház Molnár Béla tervei után készült Brüsszel címerével és Brüsszeli terítőjével vett részt, melyet ismét nagydíjjal jutalmaztak. 1960 február 15-én Kossa István közlekedési és postaügyi miniszter támogatásával a Magyar Posta 400 ezer példányban Halasi Csipke címmel bélyegsorozatot adott ki. A nyolc értékben kibocsátott csipkebélyegek, Zombori Éva grafikusművész alkotásai. A növekvő propaganda ellenére is akadozott a csipke exportja, a halasi csipkét csak a híre éltette. Az értékesítési gondokkal küzdő Csipkeház fennmaradásához további támogatást kívánt. Ekkor vetődött fel a halasi Thorma János Múzeum igazgatósága részéről egy a halasi csipkét bemutató, országos vándorkiállítás megszervezésének a gondolata. A terv rövidesen megvalósult, és a múzeum gyűjteményéből válogatott, 40 darab csipkéből álló kollekciót a Művelődési Minisztérium két éven át vándoroltatta Magyarország különböző városai között. Az akadozó termelés nem tudott állandó megélhetést biztosítani a betanuló csipkevarróknak, számuk folyamatosan csökkent, 1964-ben már nem tanítottak be új csikevarrókat és mindössze tizenketten készítették a 40 féle díszítő öltést alkalmazó világhírű halasi csipkét. 1965-ben megjelent Janó Ákos-Vorák József: "A halasi csipke" című tanulmánya a Kiskunhalas monográfiája I. kötetében. Sütő János hasonló témájú, 1935-ben megjelent ismertetése óta ez az első, a halasi csipke történetét bemutató, képekkel bőven illusztrált kiadvány. Az 1965-ös év újabb sikert hozott, a Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított halasi csipke első díjas lett, egyben elnyerte a szövetkezeti ipar 1964. évi legszebb termékének járó kitüntetést. A következő évben az Országos Kisipari Szövetkezet kitüntető érmével gyarapodott a halasi Csipkeház díjainak gyűjteménye. Az 50-es évek második felében a halasi csipke mintakincse megújításra, bővítésre szorult. Bár folyamatosan készültek a már klasszikusnak számító hattyús, pelikános, táncolós stb. csipkék, Molnár Béla és Nagy Kálózi Lili terveinek köszönhetően számos színvonalas, a kor divatját követő modern csipketervvel gazdagodott a csipkeminták tárháza. Említést érdemel még Nagy Szeder István és Vorák József néhány csipketerve is. A csipkevarrók a 70-es években, újabb tervek hiányában díszítőöltések alkalmazásával igyekeztek változatosabbá tenni a már ismert terveket. A csipkeház tervkészletének felfrissítésére, "a hazai modern művészet reprezentálására és korszerű termékek tervezésére alkalmas tervek készítése céljából", a HISZÖV Országos Tanácsa, a NIT, a Kiskunhalasi Városi Tanács és a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet 1976-ban pályázatot hirdetett meg halasi csipke tervrajz készítésére és kivitelezésére. A pályázattal a szervezők a világhírű halasi csipke továbbfejlesztését, művészi színvonalának további emelését ,és a magyar népi iparművészet gazdagítását kívánták elérni. 1977. január 26-tól, a halasi csipke születésének 75. évfordulója alkalmából a Népművészeti Tanács a halasi csipke készítését önálló népművészeti ággá minősítette. A jubileumi híradásokat követően a létéért küzdő halasi csipke sokáig nem hallatta magát. 1981-től megszűnt a korábbi állami támogatás, az igény mindössze a Konsumex boltjaiban árusított néhány darabra korlátozódott. 1982-ben jelent meg Lengyel Györgyi "Kiskunhalas a csipke városa" című könyve a halasi Csipkeház kiadásában. A halasi csipkét a 80-as években egyedül a kiállítások éltetik. 1983 augusztusában, a Brüsszelben megrendezett I. Nemzetközi Csipke Biennálén Nagy Szeder Lászlóné és Püspöki Ferencné nép-, iparművészek saját tervezésű darabokkal vettek részt. Az utóbbi évek krónikájához tartozik Pat Earnshaw halasi csipke könyvének 1992-es angliai megjelenése. Napjainkban csak szórványosan készülnek újabb tervek. Ezek közé tartozik az 1991-ben Nagy Szeder Lászlóné és Bakony Attiláné tervezésben és kivitelezésében készült Kiskunhalas új címere és 1994-ben Kiskunhalas testvérvárosának, Kronachnak címere. 1988-ban, Szent István halálának 950. évfordulója alkalmából Bodor Miklós kiskunhalasi grafikusművész a Koronázási Palást motívumainak felhasználásával tervezett terítőt a Csipkeház számára. Az 55 cm átmérőjű csipkét, Nagy Szeder Lászlóné és Török Imréné alkotását a magyar állam 1996 őszén, II. János Pál pápa őszentségének ajándékozta, Magyarországon tett látogatása alkalmából. A 80-as évek végére a halasi csipke fennmaradása ismét kérdésessé vált. A rendszerváltást követően a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet megszűnésével egy időre gazdátlanná váló Csipkeház ügyét Tóth Zoltán polgármester és a város önkormányzata vette kézbe. 1992-ben létrehozták a Halasi Csipke Alapítványt, mely a korábbi csipkepártoló szervekhez hasonlóan a halasi csipke felvirágoztatását bel- és külföldön történő népszerűsítését és nem utolsó sorban értékesítését tűzte ki céljául. Az alapítvány eddigi tevékenységének már több eredménye van. 1993. novemberében a halasi csipke az ország kulturális termékei közül egyedül vett részt a Londoni World Travel Expo-n, a világ legnagyobb utazási kiállításán. 1994. augusztus 20-án felavatásra került Barth Károly és Mozer Ilona művészházaspár "Csipkevarrók" című szobra, mely Markovits Máriának és Dékáni Árpádnak állít emléket. 1994 végén többéves munkával sikerült a felszámolási eljárásból kimenteni a város számára a Csipkeházat. 1995 szeptemberében nemzetközi csipkekiállításra került sor Markovits Mária születése 120. évfordulójára. 1995 telén beleltározásra került a Csipkeház dokumentációs anyaga, terv és csipkegyűjteménye. 1996 őszén a Halasi Csipke Alapítvány sikeres pályázatokkal megteremtette a Csipkeház felújításának, bővítésének lehetőségét. 1997. november 8-án sor került a felújított Csipkeház avatására. 1998. szeptember 11-30. között az I. Csipke Világkiállítás, 1999. április 30. és május 2. Között a "Hunnia virágai" című kiállítás vonzotta a látogatókat. 2000. Május 5-én nyílt a II. Csipke Világkiállítás.
A honlap László Emőke - Pásztor Emese - Szakál Aurél "Halasi Csipke" című könyve alapján készült. Szakértő és szaktanácsadó: Szakál Aurél